Navigációs menü

Kagylók puhatestűekben. MÁSODIK OSZTÁLY: KAGYLÓK (BIVALVIA)

Teljes szövegű keresés Kagylók és csigák Fontos édesvízi kagylóink: a a festőkagyló, b a folyamkagyló és c a tompa folyamkagyló, továbbá d a nagy kagylók puhatestűekben e a lapos tavikagyló Közönséges fiallócsiga, Magyar fiallócsiga A kagylók Lamellibranchiata nálunk nincsenek különösebben fajgazdagon képviselve. Tengeri eredetű és rokonságú egyenlőtlenfogúak — Heterodonta a vízi járművekkel behurcolt vándorkagyló Kagylók puhatestűekben polymorpha.

Teknői háromszögletűek, éles pereműek; belelépve kellemetlen sérülést okozhatnak. Az állat az aljzathoz erős byssusfonalakkal rögzül, ezért könnyen széthurcolják.

Nálunk különösen a Balatonban vált nagyon gyakorivá. Egyik közeli rokona, a Congeria ungulacaprae a pannon beltenger kiédesedő vizében volt nagyon gyakori. A hazai kagylók túlnyomó többsége a lemezkopoltyúsok Unionidea közé tartozik. A gömbölyű teknőjű, 1 cm-nél kisebb méretű borsókagylók Pisidium a dús növényzetű állóvizekben élnek.

Fajaik nehezen különböztethetők meg.

Kagylók és csigák

A nagyobb méretű fajok közül álló- és lassan folyó vizeinkben elterjedtek kagylók puhatestűekben erős, vaskos héjú Unio-fajok. Hosszúkás teknőjű, erősen kiemelkedő búbbal a festőkagyló Unio pictorum ; zömökebb teknőjű folyamkagyló és a tompa folyamkagyló U. Megkülönböztetésük nem egyszerű, mert teknőjük alakja előfordulási helyük szerint változékony. Nálunk nem fordul elő; Nyugat- és Észak-Európa mészszegény folyóvizeiben él az édesvízi gyöngykagyló Margaritifera margaritifera.

Milyen a puhatestűek héjának felépí­tése? Milyen szervezeteket tekintünk szűrő szervezeteknek? Mik azok a vezér kövületek vagy korjelzők?

Igen érzékeny, vízminőségjelző faj. Elterjedési területe legnagyobb részén kipusztulástól fenyegetett. Megmentésére nemzetközi programok szerveződtek. Jóval nagyobb több mint a hazai csiga Gastropoda -fajok száma.

A kagylók gyönyörűek

Csak kisebb részük kopoltyús, zömükben ún. Előbbiek egy része tengeri eredetű maradványfaj, mint pl. A dunai rajzoscsiga Theodoxus danubialis a Dunában és több mellékfolyójában él.

MÁSODIK OSZTÁLY: KAGYLÓK (BIVALVIA)

Szintén nagyobb folyóink lakója a bödöncsiga Th. Hévforráslakó a fekete rajzoscsiga Th. Harmadidőszaki maradványfaj, védett. A kopoltyús csigák legnagyobb fajszámú csoportját az ún.

Radulájuk a gesztusok paraziták alapján több csoportba oszthatók.

máj paraziták tisztítása

Külön családba tartoznak az elevenszülő Viviparus fajok. Széles, domború kanyarulatos házú faj a közönséges fiallócsiga V. Mindkettő álló- és lassan folyó dús növényzetű, gyakran mocsaras vizekben él, főleg síkságon.

paraziták megelőzése emberben

Szintén alföldi állóvizek lakója a közönséges vízicsiga Bithynia tentaculata. Inkább a dús növényzetű kisvizekben honos a kis vízicsiga B. Ezeknek a csigáknak a házát nyugalmi állapotban egy állandó kagylók puhatestűekben, a házzal együtt körkörösen növekvő lemezke, a házfedő operculum zárja el.

A héj belső szerkezete egy egyenlőtlen izmú, betüremkedő köpenyüregű héjon A kagylóhéj jellemzői: 1.

Más csigafajok élnek forrásainkban és gyorsabb folyású vizeinkben. Közülük egyedül a sapkacsiga Ancylus fluviatilis tartozik a tüdőscsigák közé, de ez sem a köpenyüregével lélegzik, hanem járulékos kopoltyúi alakultak ki. Háza egyszerű, csúcsa sapkára emlékeztető alakú. A legtöbb forrás- és pataklakó faj viszont valódi kopoltyús csiga. A szalagnyelvűek egyik fontos családja: a forráscsigák Bythiniidae.

jelentés az emberi parazitákról

Ide kagylók puhatestűekben a közönséges forráscsiga Bythinella austricaamely vulkanikus hegyvidékeink savanyú alapkőzeten lévő, mészszegény vizű forrásaiban él. A Bükk és az Aggteleki-karszt forrásaiban viszont tömeges a karsztforráscsiga Sadleriana pannonicaamely harmadidőszaki maradványfaj, rokonai a horvátországi Karszt- és a Dinári-hegységben élnek, szintén mészkőhegységek forrásaiban. Sajátos jelenség, hogy néhány kopoltyús csiga, pl.

Valószínűleg harmadidőszaki maradványjellegű fajok, amelyek jégkorszak alatti fennmaradási területei ún. Hazánk délnyugati részén: a Dráva-síkon, ill. Tihanyban, nedvesebb erdőkben, ill. A Bánság, az Erdélyi-szigethegység, a Kőrös-vidék, ill. Alföldi vizeink, mocsaraink legtöbb csigája azonban nem kopoltyús, hanem ún.

Ezek az ún.

Légköri levegővel lélegzenek, és ilyenkor feljönnek a víz felszínére. Gyakran látható, amint széles talpukkal a víz felszíni hártyájára tapadnak. Közülük a legnagyobb faj cm a nagy tányércsiga Planorbarius corneusamely főleg alföldi sekély tavakban, nyílt vizű mocsarakban és sík lápokban közönséges.

mi a férgek jelenlétének megnyilvánulása

A sötét színű lápi talajokban gyakran tömegesen találjuk az elpusztult nagy tányércsigák héjait. A héj sötétbarna színű, viszonylag vastag, domború, erős növekedési vonalakkal. Hasonló alakú és életmódú, de jóval kisebb mm a pogácsacsiga Bathymphalus contortus.

Puhatestűek

Házának szájadéka viszonylag kicsiny, háza sokszorosan felcsavart kanyarulatból áll. Hasonló méretű és alakú, de csak kanyarulatú, nagyobb szájadékú a kis tányércsiga Anisus spirorbisamely kisebb sekély tavainkban, mocsarainkban közönséges. Tömeges lehet a szikes vizekben is.

a szervezet parazitáit elpusztító gyógyszerek

Más tányércsigákra jellemző, hogy külső kanyarulatuk pereme éles. Közülük viszonylag nagyobb méretűek 1,5—2,5 cm : a közönséges éles csiga Planorbis planorbisamely mocsaras, iszapos állóvizeinkben mindenütt előfordul, és a jóval ritkább tarajos csiga P. Szintén éles peremű, erősen lapított házú, apróbb 1 cm körüli méretű fajok: a vízi korongcsiga Anisus septemgyratus és a lemezcsiga A.

Közülük gyakori a nagyszájú pocsolyacsiga R. Csak egészen tiszta vizű, dús növényzetű vizek lakója a fülcsiga R. Hegyes csúcsú házalak jellemző a mocsáricsiga Lymmaea -fajokra. Kicsiny méretű kb. Hegyes-tornyos házú, közepes méretű 2—4 cm faj a karcsú mocsáricsiga L. Hozzá hasonló, de tompább csúcsú a kagylók puhatestűekben vizekben nagyon elterjedt pocsolyacsiga Radix peregra.

Tavikagyló Anodonta cygnea.

Legnagyobb méretű 4—6 cm a nagy mocsárcsiga L. Sekély állóvizeink gyakori csigái: a nagy tányércsiga és a nagy mocsárcsiga.