• Híreink

"Elmondom, hogy tegnap még ott voltam…" – Rólunk írták

A Debreceni Egyetem tanárszakos hallgatóiként igen intenzív kiránduláson vettünk részt Erdélyben, szeptember első hetében. Egy társunk kivételével mindannyiunknak történelem az egyik szakja. Nagyon tartalmas 5 napban volt részünk, Erdély rengeteg látnivalót kínál bárkinek, a történelem iránt érdeklődőknek pedig még inkább.

"Elmondom, hogy tegnap még ott voltam…"

Kapocsi Annamária: Tegnapágak viharkeze. Kettős holnap.

JKE171004.2

Debrecenből való indulásunk után Sebesvár vára volt az első megállónk, miután Királyhágónál beléptünk Erdélybe. Sebesvár a kalotaszegi régióhoz tartozik, annak egyik leginkább épen megmaradt vára, annak ellenére, hogy a falak igencsak el vannak hanyagolva, ennélfogva fokozatosan meghódítja a természet és visszaveszi korábbi birtokát. A várat a tatárjárás után építették, majd a Rákóczi-szabadságharcot követően a gazdátlanul maradt várak sorsára jutott: a lakosság elkezdte széthordani a köveit, az időjárás viszontagságaitól pedig senki nem védte, bár az 1880-as években újra felépítették a bástyafalakat, melyeket ma is láthatunk. A vár Sebes (Bologa) település központjában található, nem a legkönnyebb megtalálni és megközelíteni, de annyira nem is vészes, viszont mindenképpen megéri. Csodálatos kilátást nyújt a környékre, és a falak is szinte beszélnek az emberhez.
Következő megállónk Kolozsvár (Cluj-Napoca) volt, ahol egy éjszakára meg is szálltunk. Délután indultunk városnézésre, melyet egy bűbájos és rendkívül felkészült művészettörténész, Gál Zsófia vezényelt le. Nagyon alaposan bemutatta nekünk a történelmi óváros látnivalóit, a fontosabb templomokat, például a Szent Mihály templomot, mely előtt Mátyás lovasszobra található, vagy a Farkas utcai református templomot, melyben rendszeresen tartanak orgonakoncerteket csodálatos akusztikájának köszönhetően, és a prágai Szent György lovasszobor kicsinyített másolata is az épület előtt látható.  Megmutatta Mátyás szülőházát, valamint Erdély egyik legnagyobb egyetemét, a Babes-Bolyai Tudományegyetemet, melyet 1902-ben alapítottak, és hallgatói létszámának köszönhetően Kolozsvár népessége igencsak megemelkedik szorgalmi időszakban, igazi egyetemi város lett mára. Kolozsvár ma Románia harmadik legnépesebb városa, ez is jelzi, hogy nagysága nem csökkent az idők során. Kimondva-kimondatlanul is mindig Erdély fővárosának tekintették, ma is csupán Brassó és Bukarest nagyobb nála. Itt él a legnagyobb erdélyi magyar közösség is.

JKE171004.0
Kolozsvár

A második napon Parajd (Praid) csodálatos sóbányájában jártunk, majd a gyönyörű Hargita lett a célpontunk, ámultunk és bámultunk a Gyilkos-tó (Lacul Rosu) partján állva, majd szinte levegőt sem vettünk a Békás-szoros (Cheile Bicazului) bércei alatt manónyira zsugorodva. Parajd évszázadok óta az erdélyi sóbányászat központja, emellett ma már egy egész wellnessközpont van berendezve a barlangokban, medencékkel, kalandparkkal és kápolnával. A Gyilkostó egyedülálló természeti képződmény, az esőzések alámosták a hegyoldalt, ami leszakadt, így elvágta a folyók útját és egy tavat hozott létre. Keletkezéséhez természetesen számos történet fűződik, a legismertebb szerint a nyájat legeltető pásztorok itt lelték halálukat a nyájakkal együtt, egy szerelmes leány kétségbeesett imádsága miatt, innen ered a tó másik neve, ugyanis számos nyelven Vörös-tónak nevezik, például angolul vagy románul is. A Békás-szoros 2-300 méter magas sziklafalak között húzódik, lábánál kristálytiszta vízű patakocskával, tetején az Oltár-kővel, melynek tetején egy kereszt áll, ezáltal könnyedén beazonosíthatjuk legmagasabb pontját. Az éjszakát Tusnádfürdőn (Baile Tusnad) töltöttük, az Olt folyó völgyében, az erdők szívében. Nem pusztán a környezet, hanem házigazdáink is igazán mesébe illőek voltak, ha egy vendéget el lehet kényeztetni, akkor mi két napon keresztül igencsak el voltunk kényeztetve.

JKE171004.1
Békás-szoros

A harmadik napot a Szent Anna-tónál (Lacul Sfanta Ana) indítottuk, ahol ugyan a legenda szerint hallá változott tündérekkel nem találkoztunk, és a kápolna harangjának hangját sem hallgathattuk meg, mégis páratlan élményt nyújtott. Következő megállónk Kézdivásárhely (Targu Secuiesc) volt, ahol leróttuk tiszteletünket a főtéren álló Gábor Áron-szobor előtt. Utunk innen Brassóba vezetett, elhagyva ezáltal Székelyföldet, a Hargitát, Csíkot és a Gyimest, és átlépve a Barcaságba, Szászföldre. Brassó (Brasov) középkori városrésze olyan, mint egy igazi kis időkapszula, melynek egyik ékköve a híres-neves Fekete-templom (Biserica Neagra). Brassó ma is a történelmi Erdély leggazdagabb városa, jelenleg Románia második legnagyobb városa, mára igazán multikulturálissá változott, ugyanis kicsit középkori, kicsit román, kicsit balkáni, kicsit európai. Modernségét jelzi a már messziről is jól látható Brasov felirat, mely a jól ismert Hollywood felirat mintájára a hegyoldalon helyezkedik el. A Fekete-templom Erdély legnagyobb temploma, Európa legkeletibb gótikus temploma. Nevét akkor kapta, anikor a Habsburgok 1689-ben felgyújtották, falai pedig megfeketedtek a füsttől és a koromtól. Hatalmas szőnyeggyűjteménnyel, értékes freskóval, oltárral és szószékkel rendelkezik, valamint egy 4000 sípból álló Buchholz-orgonával, ebből kifolyólag gyakori helyszíne igen színvonalas koncerteknek. Az igazán monumentális épület felújítása jelenleg is tart. A város lenyűgöző látványt nyújt, ha felsétálunk a megmaradt középkori városfalhoz, ahonnan letekinthetünk a városrészre, vagy épp fel a zöldellő hegyoldalra. A várostól nem messze fekszik Barcarozsnyó (Rosenau), megintcsak a hegytetőn, ahol a XIV. században épült vár romjai vigyáznak a völgyre (emellett egy Dínópark is működik a hegyoldalban), és nyújtanak felülmúlhatatlan kilátást a Kárpátok hegyeire. Utunk innen visszavezetett Tusnádfürdőre, ahol volt mit kipihennünk.

JKE171004.3
Brassó

A negyedik napon végleg elköszöntünk Székelyföldtől, amikor Székelyderzsen (Dárjiu) megtekintettük az unitárius erődtemplomot, amely Székelyföld talán legérdekesebb látnivalója, és az UNESCO Világörökség része. A templomot egy helyi lány mutatta be nekünk, tökéletes magyarsággal. Tőle tudjuk, hogy a templom falai eredeti freskót őriznek, mely Szent László király egyik legendáját meséli el. A templom folyamatos használatban van, ma is ugyanazon szabályok szerinti az ülésrend, melyeket építésekor, a XV. században lefektettek. Nem csak az ülésrend öröklődik azonban, hanem a gabonatárolók is, melyeket minden család saját kulccsal használ, és a szalonnatartó kampók is, melyekhez ma is csak hetente egyszer férnek hozzá a háziasszonyok. A középkori szabályok ellenére a rendszer ma is működik, lopás pedig sohasem történt. Ez a kis falucska a hagyományaival, a lelkével és a templomával méltó lezárása volt székelyföldi utunknak. Újra a szászok földje lett a célunk, egészen pontosan Segesvár (Sighisoara). A vár falain belül egy igazi kis zsongó-csacsogó középkori várost találunk. Találunk a városban kínzókamrát, fegyvergyűjteményt, várostörténelmi múzeumot, templomokat és temetőt is. A legenda szerint az óratorony melletti gótikus kolostortemplom közelében született Vlad Tepes, vagyis Drakula gróf. A város kövein sétálva és a falakon kitekintve igazán átérezhetjük, milyen lehetett egy hegy tetején a várban élni. Segesvár után újra Kolozsvár lett az úti cél, ám természetesen megtekintettük a festői Tordai-hasadékot (Cheile Turzii) is. Kirándulók gyakorta választják a 200 méteres sziklák völgyét túrázásra, nem véletlenül, gyönyörű vidék. A legenda szerint a hasadékot a kunok elől menekülő Szent László király mögött kettéhasadt a hegyoldal, Patkós-kőnél ma is látszik lovának patkónyoma.

JKE171004.5
Székelyderzs

Kirándulásunk utolsó napján a kalotaszegi Körösfőn (Izvorul Crisului) és Nagyváradon (Oradea) jártunk. Körösfőn megcsodáltuk a dombtetőn álló református templomot, melynek mennyezetét az Umbling Lőrinc által kézzel készített kazetták és a helyiek által készített fából faragott csillár díszítik. Nagyváradot sajnos idő hiányában csak kutyafuttában volt idő megtekinteni, így csak a belvárossal ismerkedtünk, valamint megnéztük a különleges Holdas templomot is, mely nevét arról kapta, hogy a tornyában található 3 méter átmérőjű forgó holdról kapta, mely mutatja a Hold különböző fázisait, mellesleg egy gyönyörű ortodox templom és 1790-ben épült.

JKE171004.4
Körösfő

Rettentő tömény és fárasztó túrán vagyunk túl, ám azt hiszem, Erdély nem ötnapos látnivaló. Ő sokkal többet igényel, és sokkal többet érdemel is. Többek leszünk szépsége, mesevilága által, de el is vesz belőlünk, egy fura honvágyat hagyva maga után.
Valójában úgy gondolom, képtelenség akár terjedelemben, akár hangulatban visszaadni ezt az 5 napot. Sőt, fotók vagy videók segítségével is lehetetlen. Erdélyt látni kell, Erdélyt át kell élni, érezni. És természetesen egy kirándulás nem csak a látványosságok sorából és a túrázásokból áll, a legfontosabb mindig a társaság. A kezdeti tapogatódzások és óvatoskodások, hiszen nem ismert mindenki mindenkit, majd az esti nagy beszélgetések, nevetések (alkalomadtán sírások) mind szerves részei egy ilyen utazásnak. A közös étkezések, a mindenkit ugyanannyira sújtó, de mindenkinek ugyanannyira jóleső fáradtság pótolhatatlan és visszaadhatatlan.
Sok minden megváltozik egy utazás alatt. Megváltozunk mi magunk is egy kicsit, barátságok születnek, illetve mélyülnek el, szerelmek érnek véget, de azt hiszem mindannyiunk nevében mondhatom, hogy így volt tökéletes, ahogy volt és akármikor, gondolkodás nélkül végig csinálnánk újra. Minden percét megérte.

Debrecen, 2017. szeptember 30.

Tóth Andrea