Át tudnak e pattanni önmagukban, Szakértői tanácsok - A pattanásos bőr kezelése A-tól Z-ig
Tartalom
Át tudnak-e pattanni önmagukban. Vita:Yello – Wikipédia
Ki fogja azt elolvasni?! Egy jó regény — mondtam. Mi az, hogy jó? Önmagában nyugvó izé Jó, an und für sich, hogy úgy mondjam.
Szakértői tanácsok - A pattanásos bőr kezelése A-tól Z-ig
Mit lehet kezdeni vele?! Hol élsz te, melyik bolygón?
Mindig ilyen De Sast most már nem lehetett megállítani; és tulajdonképpen engem sem. Jó regényt, öregem, nem tőled várnak. Milyen előzetes bizonyítékod van neked arra, hogy jó regényt írhatsz? Még ha, tegyük fel, tényleg jó volna: akkor is, mi rá a garancia? A szakember, öregem, nem fog csak úgy egyszerűen hinni a saját szemének!
A nevedet nem ismeri — számlálta ujjain —, nem áll mögötted senki, a téma nincs a levegőben, senki sem akar veled adu ászt ütni: mit akarsz tulajdonképpen? Ez egy kis ország; itt nem zsenikre van szükség, hanem tisztes, dolgos állampolgárokra, akik Esetleg — kockáztatta meg óvatosan — ideadhatod Még két hétig maradok, esetleg átfutnám Mynheer Gruyn meghökkentnek látszott: — Én — mondta — nem foglalkozok fordítással.
Még nekem is szükségem van néha segítségre a nyelvben. Egyébként — tért lassacskán magához — a regénnyel nálunk, a Nyugaton sem könnyű: át tudnak e pattanni önmagukban vannak a jó profik, ugyebár, akik tudják, hogy kell megcsinálni. Egy ilyen témát, hogy az biznisz is legyen, hát ahhoz már kell valami! Az Anna Frankkal a hollandok ezt a témát már izé És nálunk, a Nyugaton sem egy jó ajánlólevél egy regénynek, ha egyik kiadó már visszaadta Hacsak nem — jelent át tudnak e pattanni önmagukban némi tétova tűnődés az arcán — a szerző personalityje olyan esetleg, hogy De hol a sok régi, klassz pesti nő?!
Egyszóval az ügyem kezdett végre lejárni, mint egy unt hanglemez.
Liz Burbo a parazitákról
Sas ellátott még néhány jótanáccsal: írjak novellákat, próbáljak betörni az irodalmi lapokhoz; így lassacskán megszokják, sőt talán még emlegetni is kezdik majd a nevemet. Akkor aztán csatlakozzam egy irodalmi csoportosuláshoz: mindegy, hogy melyikhez — mondta —, az ilyesmi amúgy is kiszámíthatatlan.
Némelyek közben kihullanak a sorból, öngyilkosok lesznek, elhagyják a pályát vagy idegklinikára kerülnek; mások viszont boldogulnak, húsz-harminc év múltán kiderül róluk, hogy nagy írók, éspedig ugyanazon műveik révén, amelyeket eddig a kutyába se vettek: ettől fogva azután — ha még mindig élnek — becézik, ünneplik, kényeztetik őket, és ezen éppúgy nem lehet változtatni, mint a korábbi mellőztetésükön.
Vagyis — mondta — ki kell szemelni azt a problémát, amely az adott pillanatban — úgymond — épp a felszínen van: ez esetben megtörténhet, hogy egy addig ismeretlen nevű írót is felkapnak, mert — mondta Sas — valaki, vagy valakik számára épp kapóra jön a könyve, s át tudnak e pattanni önmagukban érvül vagy ellenérvül, botránykőnek vagy lobogónak. A Mynheer is elmondta, hogy náluk, a Nyugaton sincs ez sokkal különbül, ámbár ott kétségkívül szabad az érvényesülés piaca.
Node mit ki nem kell találni, hogy ez a piac azután meg is nyíljon az ostromlók előtt! Van, aki meztelenre vetkőzik a királynő fogadásán; mások sebességi rekordokat állítanak fel, szakadatlanul válnak és újra nősülnek, gyanús szektákhoz csatlakoznak, vagy kábítószeres mérgezéssel a kórházba vitetik magukat, hogy legalább ezen a módon forgassák a nevüket az újságokban.
Ő maga — Mynheer Van de Gruyn — is torkig van már a humoros történetekkel, az állandó önismételgetéssel. Dolgozni ha férgek egy komoly regénytémája. Be is jelentette az ügynökének.
- Hogy férgeket hozzon létre az emberekben Hovansky cirrhosis - Metasztázisok May Győztes konovalov parazita Pszichoszomatikus idegrendszeri allergia Az emberi immunrendszert úgy tervezték, hogy védelmet nyújtson, de allergiák esetén a védelem győztes konovalov parazita, eltúlzott formában jelenik meg: az immunrendszer elindul legyen ellenséges még ártalmatlan anyagokra is elismerte, hogy káros.
- Ultrahang paraziták
- A bélparaziták mind körülöttük
Mármost az ügynök nem emelt semmilyen kifogást ellene, mindössze két szerződést rakott eléje. Egyet a szokott humoros történetekre, de a szokott honoráriumot egy harmadnyi összeggel megtetézve; egy másikat pedig egy regényre, éhbérért, és ráadásul azzal a kikötéssel, hogy az elkészült kézirat első felének bemutatásakor az ügynökségnek jogában áll még ezt a szánalmas szerződést is felbontania.
Már régóta nem is hozzám beszéltek. Egy balek ült köztük, akinek a feje fölött két tapasztalt, okos át tudnak e pattanni önmagukban kellemesen megértette egymást. De már én se nagyon figyeltem rájuk. A vendéglőterasz megtelt, az őszi napsütés éppoly bágyadtnak és a bolygó emberi parazitája tetszett, akár az én szertekalandozó figyelmem.
Sas és Gerendás társalgásának neszeibe más hangfoszlányok is belévegyültek.
Szorongásos megbetegedések
Koccantak a tányérok, odakint az úton olykor eldörgött egy-egy autóbusz. Balra d'Artagnan bajuszú, korosabb pasas ült, elszántan vidám mintájú nyakkendővel, vele szemben jó karban tartott, igyekvő mosolyú hölgy.
Apró öregember volt, néhány felcicomázott öregasszony körében: hatalmas füleivel, fonnyadt arcával és a feje tetején tarajjá összesodródott, ritka hajával dühös huszármajomra hasonlított. Csak futólag hallottam közben, hogy a jövő tavaszra Sas meghívatta magát Amszterdamba.
Eluralkodott a pánik: élősködők pusztítják a méheket Magyarországon
De az egyik vendégszoba természetesen A d'Artagnan-bajusz megmártózott egy pohár sör fehér habfürdőjében. Az öregasszonyok asztalánál élénk, rikácsoló hangzavar támadt: — Te mindent jobban tudsz! A vénasszonyok hirtelen megjuhászodtak: csend lett. Az öreg nagyot horkantva nézett szét közöttük, alsó műfogsora fenyegetően felugrott, majd ismét visszakerült a helyére. A mi asztalunknál közben Sas kis angol kocsija került szóba, amelyhez alkalmasint pótalkatrész kellene.
A továbbiak folyamán felmerült, hogy megpróbálná lefordítani és elhelyezni Gerendás egyik politikamentes humoros kötetét: — Legalább megtanulok hollandul: norvégból már fordítottam. Ha megakadok, majd segítesz — mondta vidáman. Szétnéztem: körülöttem csak úgy fortyogott, bugyogott minden, szavak cirpeltek mindenfelé, mint láthatatlan távírópóznák láthatatlan sürgönydrótjain, ötletek, ajánlatok, tervek és remények pattantak át egyik fejből a másikba, mint villogó elektromos kisülések.
Igen, ebből a nagy, általános termelésből és fogyasztásból, a világnak ebből a gigantikus anyagcseréjéből én valahogy kimaradtam; és e pillanatban megértettem, hogy ezzel dőlt el a sorsom. Nem fogyasztok, és nem vagyok fogyasztható.