Ne egyél felhőférgeket
Halál után az ég be nem fogadja.
Intette, kérte őket, hogy Mig rájok nem jön a vész, az ne egyél felhőférgeket. Könnyezve kérte, hogy tekintsék földi És másvilági boldogságukat, Ne egyél felhőférgeket válasszák a halált és a poklot Az élet és az üdvesség helyett!
Bőszülten hagyta el a nép A templomot, Az isten és a béke házát S vadállatként rohant az ifjuhoz, Kit tennap még atyjának nevezett, S reáparancsolt: holnap ilyen tájig Ha itt látják, tüstént agyonverik.
Beszélt az ifju, amint tőle telt, Beszélt oly lelkesen, mint még soha.
Ahol pap emelt szót, Ott az igazság megfeszíttetik, Az igazság szörnyethal ott. A pap Minden szavára S az ördög nem hatalmasabb, De ékesebb szólásu, mint az isten, S ha tettel győzni nem tud, Tud elcsábítani. Egy pillanatra meg volt lelke törve, Kétségbeejtő eszmék ültenek Mint a holttestre a hollósereg.
FÉREG MÜZLI - SZÁRÍTOTT BOGARAK REGGELIRE
Ilyen volt ezredév előtt De semmi, semmi, ezredév után Majd nem lesz ilyen; még most gyermek ő, kit El lehet könnyen bolondítani, Majd meg fog érni, férfi lesz belőle, S éppen mert gyermek, gyámolítni kell. Nincs mit csodálni, ősidőktül óta Azon valának papok és királyok, E földi istenek, Hogy vakságban tartsák a népet, Mert ők uralkodni akarnak, S uralkodni csak vakokon lehet.
Szegény, szegény nép, mint sajnálom őt, S ha eddig küzdtem érte, ezután Kettős erővel fogok küzdeni!
Ott a fasornak árnyékában áll, S fölnéz a kastély amaz ablakára, Amelybül a leány szokott kinézni. De puszta most ez ablak, Nincs ott virága, nincs ott a leány, S az ifju mégis néz föl, néz merően, Mint egy kővévált sírontúli szellem; Arcára halovány fátyolt borított A csendes bánat és a holdvilág.
Milbemax macskáknak - Becenevek Novartis tabletták férgek számára Anthelmintikus parazitol macskák számára.
Az első percben észre sem vevé Az érintést, úgy elgondolkodék Azt látta, akit ott fönn keresett. Reményemen túl jó a sors, Ajkam beszélhet szemeim helyett, S kezem foghatja e kedves kezet.
Sarah Lark - A Fehér Felhő Földjén
Isten veled, te drága, drága lény, te Egyetlenegy a nagyvilágon, aki S akit barátomnak szabad nevezni. Emlékim nincsenek nekem, Mint a szegény kunyhó vacina giardia zoetis bula a szentkép, Amely előtt estenként térdepel De hogyha telve volna szívem, A legdicsőbb emlékek kincsivel, Kiszórnám azt e pillanatban mind, S téged hagynálak benne egyedűl.
Isten veled! Azért törekszem jónak s nagynak lenni, Nehogy megbánd és szégyeneld, sőt Ellenkezőleg büszke légy reá.